Az őz Magyarország teljes területén előfordul. Az alföldi területeken a jelenlegi sűrűséget az 1960-as évek második felében és az 1970-es években
érte el. Korábban inkább a domb- és hegyvidéki, erdősültebb területeken éltek nagyobb állományai.
Az őz hímje a bak, nősténye a suta és a fiatal egyedeinek neve a gida.
Az őz az erdős sztyeppék és a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje.
Kedveli azonban a nádasokat, magas füves bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Az erdők közül a nyitott, táplálékban gazdag,
felújuló jellegűeket kedveli (vágásterületek, erdőtüzek utáni foltok). Az emberi hatások a történelmi időket tekintve az
őznek kedveztek, például a zárt erdők kitermelése, szűz területek feltörése és a gyepesítés, intenzív mezőgazdálkodás.
A viszonylag vékony hótakarót és a rövid hóborítást igényli. Elterjedésének északi határa a hozzávetőleg 30 cm magasságú tartós
hótakaró vonalával esik egybe. A hegyvidékeket nem kifejezetten kedveli, 2400 méternél magasabban ritkán fordul elő.
forrás
Őz vadászat:
Trófeasúly meghatározása:
24 órával a kifõzés után kiskoponyával mért tömeg.
Kiskoponyán a hátsó haránttaraj peremén kezdõdõ és a szemüregek közepén áthaladó, majd az orrcsontok helye alatt végzõdõ síkkal levágott koponyát értjük. A trófeát a mérésig szellõs, hûvös, árnyékos helyen tároljuk.
A vendég kérésére a trófea nagykoponyával is mérhetõ, illetve elszámolható.
Nagykoponyával történõ mérés estén a teljes nagykoponyás
súlyból 300 g-ig 90 g-ot, 300 gramm felett 100 g-ot vonunk le
a fizetendõ trófeasúly megállapításához.
Vadászati idény: Őz suta, gida:október 01 – február 28.-ig
Az elszámolás alapjául szolgáló agancssúly, a kifőzést követő 24 órás kiskoponya súly!
Sebzés: Sebzés esetén a hivatásos vadász által becsült trófeasúly lődíjának az 50 %-a fizetendő!
Kedvezmények, egyéb lehetőségek egyeztetése céljából keresse a vadásztársaság elnökét, vagy vadászmesterét.